Elsősorban a Greenspiration, Hammer Ferenc ELTE-Kommunikáció szakos egyetemistáinak tartott startup-órája és különböző hírek kapcsán, az elmúlt napokban hasított belém, hogy vonható párhuzam a piaci és gazdasági-politikai átmenet (az egyszerűség kedvéért: rendszerváltás) és a mai magyar startup-láz közé. A vízió mindkét esetben megalapozottan kecsegtet a kitáruló világ és a gondtalan élet reményével: az előbbi esetben nyugati típusú piacgazdaság és demokrácia, többpártrendszer, széles áruválaszték (Gorenje hűtő), nyitott határok, magas fizetések, európai közösség, stb. - az utóbbi esetben befektetés, hirtelen siker, katapultálás a globális központokba, tőkebefektetés, szilícium-völgy, gazdagság, laza vagányság.
A folyamatokról mindkét esetben kevesebb szó esik, mint a vágyott eredményekről. A folyamatok alakítói jellemzően nem a sikerekhez vezető mélyre ható változás szükségességéről, a korábbitól eltérő üzemmódról, az újfajta nehézségekről szónokolnak. Elkerülhetetlen, hogy a túlfokozott elvárásokat egy ponton lehűtse a csalódás, pedig jó lenne elkerülni, hogy bármelyik esetben is olyan folyamatra építsünk, amely beindításáért nem tettünk meg mindent. A beindításáért tehetünk úgy is, hogy azt mondjuk, "jeeee, ez már a tuti, kicsit még pörögj, járj el még több helyre, és te leszel a következő leggazdagabb magyar! Érzed, ahogy süvít a levegő?"
"Ma már tagadhatatlan: valami új vette kezdetét a magyar vállalkozások világában. Tucatnyi fiatal technológiai vállalkozás hódította meg a globális piacokat, sorra szaporodnak a kockázati tőketársaságok, és szinte nincs olyan hét, hogy Budapesten ne lenne valamilyen verseny, amelyen új ötletek, technológia újdonságok, és ami ennél is fontosabb, vállalkozni és a globális piacot megnyerni vágyó fiatalok tűnnének fel. Új nyelvet tanulunk, és új fogalmakat ízlelgetünk, amelyeknek még nincs magyar megfelelője, mint: startup, pitching session, bootcamp, vagy hackathon." (Runway Budapest 2.0.2.0 - A Startup Credo)
Új nyelvet tanulunk - hányan is? A legnépszerűbb magyar startup-szakértők, guruk és tanácsadók Facebook-követői sem lépik túl a néhány ezer főt. Nehogy félreértsetek: ez rengeteg, és nagyon jó blogok és oldalak vannak közöttük! A kérdés csak az, kit tekintünk a "tagadhatatlanul kezdetet vett valami új" érintettjeinek? Vehetjük úgy, hogy azoknak szól, akik a globális sikerre esélyes saját vállalkozásindítás kapujában állnak. De gondolhatjuk azt is, hogy ugyanaz a folyamat, ami a startup-ok számára megadja a hirtelen növekedés lehetőségét, mindenkit érint, függetlenül attól, hogy például a forprofit vagy a nonprofit szférában (vagy a kettő határán), alkalmazottként vagy önállóként mérlegeli az előtte álló lehetőségeket. Ez esetben több százezer fiatalról van szó.
A '90-es években tűnhetett úgy, hogy valami új vette kezdetét, és a demokratikus értékrend, a visszafordíthatatlan folyamatok olyan mélyen beágyazottak, hogy már csak azon kell aggódni, hogy cigánynak mondjuk-e a romát vagy fordítva. Sokan látták maguk előtt, ahogy ez a nagyszerű ország fokozatosan egyre stabilabb demokráciává válik, kinőve gyermekbetegségeit, folyamatosan tovább mélyítve a demokratikus folyamatokat. Most is gondolhatjuk, hogy mindenki új nyelvet tanul, tudja, hogy mit jelent a startup (hirtelen növekedés ígéretével kecsegtető, induló/újrainduló vállalkozás), a pitch (az ötlet/vállalkozás lényegre törő, pár perces prezentációja) vagy a termsheet (befektetési célú együttműködés kereteit rögzítő megállapodás). Szaladhatunk előre, hogy a leggyorsabban kapcsolók, a leginkább adaptív csoportok, a maguktól is ilyen irányba elindulók velünk szaladhassanak - és majd csodálkozhatunk, hogy milyen kevesen jöttek velünk ahhoz képest, hogy mindenkire számítottunk.
Nekem félő, hogy bennfentes és elitista demokratikus és piaci átmenetből, valamint start-up lázból nem születik paradigmaváltás és új üzemmód.
A startup-lázban az üzleti és a nemzeti érdekek azt diktálják, hogy minél szélesebb legyen a felvevő piac, a tölcsér - vagy a piramis alja (© Papp András) -, a folyamatba az elején bekapcsolódók rétege, amiből aztán a folyamat végére maradnak a legizgalmasabb, leginkább támogatásra alkalmas, a globális sikerrel leginkább kecsegtető ötletek és kezdeményezések. Érthető, hogy a befektetők, a globális piac a tölcsér aljára vagy a piramis tetejére koncentrál, hiszen onnan várja a learatható, továbbfejleszthető, szárnyalni képes üzleteket. Ez abszolút rendben is van szerintem.
Természetesen sokan vannak, akik az egész tölcsért alakítják, az egész piramist építik, és a látványos eredményeknek megágyazó folyamatokra fókuszálnak. Itt említeném meg a Prezi skizo helyzetét, hiszen egyrészt - a LogMeIn és a Ustream mellett - létrehozta a folyamat beindítására fókuszáló, a sikereket és kudarcokat a nem beavatottak számára is érthető módon közvetítő, fantasztikus Bridge Budapestet, másrészt számos interakciójával maga is az elitizmus támogatója: egyik alapítójuk az Innovatív Generáció Program tavaszi meghívására csak azzal a feltétellel mondott igent egy beszélgetésre, ha túlnyomó többségben mérnökhallgatók lesznek a közönségben, és minden angolul megy. A helyette érkező Prezi-vezető pedig egy megkereséskor celebként viselkedik; lepattintásul felajánlja, hogy e-mailben összeköt minket azzal, akivel együtt érkezett a beszélgetésre.
A startup-lázból kivehető fejlesztő hatást tekintve kompromisszumot köt az, aki a befektetésre optimalizáltan (a termsheet előkészítéseként) fektet be a fiatalokat az ötletfejlesztés és önfoglalkoztatás útján elindító tájékoztatásba, képzésbe vagy fejlesztésbe. Vagy esetleg közvetlen toborzási érdekekkel ötvözi az edukációt. A feladat és a felelősség pedig komoly: mentális gátakat kell lebontani, attitűdöket formálni, új gondolkodás- és üzemmódot ösztönözni.
Például a !!444!!! írt a minap arról, hogy "a startupot egyébként magyarul úgy mondjuk, hogy vállalkozás, és művelője, a vállalkozó, a kilencvenes évek népmeséjének szereplője volt, mindig szörnyű színben feltüntetve. Egy szóban startupozó rosszabb, mint a Telesport-zakó susogós melegítőalsóval." Egyetértek, nem kell hasra esni a startup kifejezéstől, a Kreater megközelítése szerint is ez csak a (társadalmi) innováció egy lehetséges formája. Ezzel együtt a ma bloggere nem a kilencvenes évek újságírója, és ez a népmese nem ugyanaz a népmese.
Nem önfoglalkoztatóvá kell változtatni az egész társadalmat, de a gyors információáramlás és piacelérés körülményei között minden aktív beosztott és vezető, civil és üzletember, társadalmi vállalkozó, aktivista, sőt államigazgatásbeli hivatalnok is profitál azokból a mintákból, módszerekből és tapasztalatokból, amelyekkel a startup-jellegű vállalkozók, a társadalmi és üzleti innovátorok találkoznak.
Az elitista insiderkedés helyett közössé, társadalmivá, bevonóvá kell tenni a startup-ökoszisztéma fejlesztését és a tudás megosztását, mert organikus folyamatra lehet sikeres stratégiát építeni. És ebből mindenki, de mindenki csak nyer.
